Tehát történt az, hogy a Drezda-Budapest hazaútvonalat Zürich érintésével tettem meg. Hát pont útba esik, nem? (Nem.) Dehát miért is választanám valaha is a leglogikusabb utat. Az utazás fő oka volt, hogy Kriszti barátnőm Zürichben töltött egy fél évet, és pár hónapig próbáltuk összehozni, hogy valahol találkozzunk. Utolsó héten csak összejött, jobb későn, mint soha, köszönet neki a vendéglátásért :)
Tehát miután Drezdában Timit épphogy becuppantottuk a sok cucc közé az autóba családommal, és elintegettük biciklistül, lámpástul, nagy halom cuccostul, útra keltünk Gáborral a csokik és bicskák országa felé, mégpedig kalandosan. Ugyanis Mitfahrgelegenheittal tettük meg az utat Winterthurig. (Azaz valakivel
autóval, akinek szabad hely van a kocsijában www.mitfahrgelegenheit.de). De az induláskor derült ki, hogy a sofőr srác azt hitte, csak egyedül leszek.. szerencsére csak 2 másik utas volt még, de így Stuttgartig hárman ültünk a jól megrakott kisautó hátsó ülésén. Mondjuk inkább ez, mint a vonat. Kiszámoltuk, hogy a Drezda-Winterthur távolság kb. ugyanannyiba került, mint Winterthur-Zürich-Schlieren, Krisztihez, amik szomszédos városkák. Hát egy más világ, ez már ott kiderült. (g.co/maps/j9fvd)
De a város engem lenyűgözött.. Utazás előtt leadások-költözés-drezdakiélvezés közepette nem volt időm Zürichnek és látványosságainak utána nézni, így váratlanul ért, hogy mennyire szuper város ez. Mindene megvan, hogy elálljon a lélegzetem. Körös körül hófödte hegyek, egy kristálytiszta tó, folyó (ami furcsamód kifele folyik a tóból), hajók, sétálható távolságok, biciklik, hmm.. És akkor még a dizájnboltokról, utcákról, templomokról egyetemről szó se esett. Na meg az autók. A helyi életszínvonalat jól mutatja az átlagos felhozatal, szinte csak Merci, Audi, BMW, egykét Porshéval és Minivel fűszerezve. Hát még az öltözködés, meglehetősen nagy volt a kontraszt a kelet-német "osszi" öltözködéshez képest. Bár nekem néhol túl trendik is voltak, kérdés, hogy ez mennyire rongyrázás csak, vagy stílusosság.
Krisztit persze szintén a legnagyobb kiköltözés-bürokratikus katyvaszban találtuk, így először egyedül indultunk neki a városnak. Trolibuszok mindenfelé, ráadásul két csuklósak! Az egyetem területhez kis sikló-szerűséggel is fel lehetett menni, és olyan kilátás volt onnan, mintha a Gellért hegy tetején lenne a BME. Belül egyszerre modern és régies, bent az asztaloknál mindenfelé tanuló ifjúság, ezek szerint itt is tart még augusztusban a vizsgaidőszak.
A városon belüli közlekedés, a helyi BKV jegy időtartamra szól, és mindenre lehet használni, a kis vizicsótányokra is. Azaz a lapos hajókra, melyek cikáznak a folyón és a tavon. És felszállva egy ilyenre a legnagyobb megdöbbenés, amikor a hajó mellett egy úszógumival anya és kisfia úsznak el... Mert olyan tiszta a víz, hogy itt teljes lelki nyugalommal lehet fürödni a tóban és a folyóban is. A víz alatt élelmet túró hattyúk feje tisztán látszik, a folyó melletti ház ablakából egy ugródeszka áll ki, vitorlások cikáznak a tavon, mögötte a hófödte hegycsúcsok, gyönyörű... Előre örültem, hogy végre, időjárásilag is nyár van, augusztus, és végre élvezhetem a napsütést, és lehet lábat tóba lógatni.
Persze fürdőruhát most se vittem magammal. Az esős-hideg drezdai augusztus után ki gondolta volna, hogy süt még valaha a nap. Utolsó két napunk olyan özönvízben telt, hogy mozdulni se lehetett kis vackunkból, eszembe se jutott fürdőruhát elővenni egyáltalán. Szóval azt hiszem Hamburg után folytattam a hagyományt, ruhában fürdés. :)
Ez volt Zürichorn. Látszott a helyen, hogy itt tobzódik mindenki jó időben, fiatalok, kisgyerekesek, csak úgy úszni lejövők, dumálni, randira, mi, lökött ruhában fürdő turisták..
Ilyen kéne nekem is itthonra. Egyetem/meló után csak az ember cangával leteker a vízpartra, csobban egyet, úszik, sütkérezik a augusztus délutáni napsütésben egyet, majd hazabiciklizik.. Pláne, ahogy sétáltunk vissza a már-már giccsesen szép naplementében visszafele, hát még inkább meggyőződtem erről.
Itt ért a következő meglepetés. Ami mind terméktervezői, mint magyar szemmel meglepett, de frenetikus egy találmány: szabadtéri közgrill. Grillezni Drezdában is menő volt, mindenki a saját kis egyszer használatos vagy speciálisabb Grill-Anlagéjéval, de ez az elektromos közjó ez fenomenális volt. Egy kontakt grill, amit ha benyomsz egy gombot, felforrósodik, és bizonyos ideig forrósítja a fém lapokat, amin megsütheted, amit hoztál. Higiéniai követelményeket egy-egy falapát adja, azaz kapcsold be, égesd le róla a koszt és vakard le. De alufóliában azért a tuti. Ahogy néztük, konkrétan tülekedés volt a helyekért. Kíváncsi vagyok, egy ilyen hány napig(/óráig/percig) lenne meg otthon és lehetne használni. Másnap ki is próbáltuk, hát poén. De azért a faszénen sütött bratwurstok jobbak voltak :-P
Ami szintén komoly volt, az a helyi nyilvános klozetek, azaz ZüriWC. Szintén ingyenesen használható, teljesen tiszta, rozsdamentes acél az egész. Bent külön ledobónyílás a használt tűnek. Itt mindenre gondolnak..
Másnapra idő jól elromlott, de annyira nem, hogy a tervezett közeli kis kirándulást ne ejtsük meg. Újabb tapasztalat. Ott nincsenek eltúlozva a kirándulóösvényekhez írt adat, azaz hogy mennyi idő alatt teljesíthető, sőt. Mi kb fele távot tettük meg az előirányzott idő alatt. Hát vagy mi vagyunk nagyon papírkutyák, vagy nem vehetjük fel a versenyt a helyiekkel, akik túrabakancsba születtek. De azért sok szépet láttunk, meg jó magara is másztunk, meg jól el is tévedtünk. Merthát hamár a kirándulást feladtuk útközben, és a libegőszerűséggel visszaereszkedtünk a tó parti egyik városkába, akkor vonatozzunk már el egy másik közelibe is. Csak 2 percre nem figyeltünk, és mire észbe kaptunk már kb 5 várossal arrébb voltunk. Hát ez se egy nagy ország, azt meg kell hagyni. A nap végére jól lejártuk a lábunkat, és a buszon a schwitertüccs írott szépségeivel is találkozhattunk. Ja, mert hát a beszédet, azt itt meglehetősen nem lehet érteni. Ehhez képest a sächsische vartyogás már hochdeutsch...
Másnap még belefért egy kis városjárkálás, templomnézegetés és egy gyors fürdés, hogy Kriszti se menjen úgy haza egy fél év után, hogy nem fürdött volna zürichersee-ben.
Termesztésen a dizájnboltokat se lehetett kihagyni, nagyon fájó szívvel hagytam csak ott egy madaras lámpát, annyira velem akart jönni, hogy félelmetes. Kincsesbolt volt, kincses árcetlikkel is. Na, majd ha befutott dizájner leszek. Visszajövök, és felvásárolom. Hát nyilván.
Hogy hű legyek a blog tematikához, természetesen a bicajok sem maradhatnak ki. Mindenhol rengeteg kerékpár volt, itt is meglehetősen jelzés értékű lelakatolásokkal. Itt se az a jellemző, hogy drágább lakat kell, mint bicikli. Teljesen normális jelenség, hogy anyuka bicajjal, és felpakolva rá még 4 gyerek. Egy elől, egy hátul, kettő elöl az előkocsiban.. Láttunk út melletti gumi felfújó állomást, és a következő sokk: _ingyenes_ a biciklikölcsönzés. És hát nem csotrogány darabok.
Késő délutánfele még bolyongtunk óvárosi részeken, folyóparti frappé ivás, nagyapák sakkjátszmájának figyelése az óriás mosolygós bábukkal, és este a folyó torkolatánál a parton hallgatni az instant koncertet, ahol egy csapat kidobva erősítjét és mikrofonjait toltak egy jókis jam-et. Közben a nap lement, és a pályaudvarhoz menet a kivilágított városban gyönyörködhettünk.. Hát valahogy így kell búcsúzni egy fél év Németországtól és egy Zürichtől..
A három napba belesűrítettünk mindet ami lehetett, és nagyon szerencsénk volt az időjárással, és a lehetőséggel is. Még az éjszakai vonat végeláthatatlan zakatolása sem nyomta el az élményt, és ismét megérett a gondolat, hogy utazni-utazni-utazni, mert ezeket látni kell.
A végén egy pár kép, ha már nem került fel sehova, és érdekelne titeket:
 |
| egytem |
 |
| Még Zürich is a blogunk színsémájához illeszkedik :) |
 |
| Zürichhorn |
 |
| :) |
 |
| tériszonyos padlizsán |
 |
| még csak itt vagyunk?? |
 |
| tükröm-tükröm mondd meg nekem, ki tévedt el legjobban a vidéken |
 |
| Kein Feldschlößchen, kein Dresdner??? |
 |
| kritikus massza |
 |
| 3 |
 |
| legvidámabb sakk |
 |
| Vizsla a középpontban |
 |
| Es lebe hoch Erasmus! |
