2011. december 27., kedd

grüezi Zürich!

Elhatároztam, ha egyszer lesz időm, a Zürichi túráról azért be kell számolnom, mert nagyon szívembe zártam a várost. Diplomatervezés épp parkolópályán karácsony miatt (khm-khm, szól a lelkiismeret), és hát miért is ne, hátha valakit még érdekelnek utazós élmények.

Tehát történt az, hogy a Drezda-Budapest hazaútvonalat Zürich érintésével tettem meg. Hát pont útba esik, nem? (Nem.) Dehát miért is választanám valaha is a leglogikusabb utat. Az utazás fő oka volt, hogy Kriszti barátnőm Zürichben töltött egy fél évet, és pár hónapig próbáltuk összehozni, hogy valahol találkozzunk. Utolsó héten csak összejött, jobb későn, mint soha, köszönet neki a vendéglátásért :)

Tehát miután Drezdában Timit épphogy becuppantottuk a sok cucc közé az autóba családommal, és elintegettük biciklistül, lámpástul, nagy halom cuccostul, útra keltünk Gáborral a csokik és bicskák országa felé, mégpedig kalandosan. Ugyanis Mitfahrgelegenheittal tettük meg az utat Winterthurig. (Azaz valakivel
autóval, akinek szabad hely van a kocsijában www.mitfahrgelegenheit.de). De az induláskor derült ki, hogy a sofőr srác azt hitte, csak egyedül leszek.. szerencsére csak 2 másik utas volt még, de így Stuttgartig hárman ültünk a jól megrakott kisautó hátsó ülésén. Mondjuk inkább ez, mint a vonat. Kiszámoltuk, hogy a Drezda-Winterthur távolság kb. ugyanannyiba került, mint Winterthur-Zürich-Schlieren, Krisztihez, amik szomszédos városkák. Hát egy más világ, ez már ott kiderült. (g.co/maps/j9fvd)


De a város engem lenyűgözött.. Utazás előtt leadások-költözés-drezdakiélvezés közepette nem volt időm Zürichnek és látványosságainak utána nézni, így váratlanul ért, hogy mennyire szuper város ez. Mindene megvan, hogy elálljon a lélegzetem. Körös körül hófödte hegyek, egy kristálytiszta tó, folyó (ami furcsamód kifele folyik a tóból), hajók, sétálható távolságok, biciklik, hmm.. És akkor még a dizájnboltokról, utcákról, templomokról egyetemről szó se esett. Na meg az autók. A helyi életszínvonalat jól mutatja az átlagos felhozatal, szinte csak Merci, Audi, BMW, egykét Porshéval és Minivel fűszerezve. Hát még az öltözködés, meglehetősen nagy volt a kontraszt a kelet-német "osszi" öltözködéshez képest. Bár nekem néhol túl trendik is voltak, kérdés, hogy ez mennyire rongyrázás csak, vagy stílusosság.

Krisztit persze szintén a legnagyobb kiköltözés-bürokratikus katyvaszban találtuk, így először egyedül indultunk neki a városnak. Trolibuszok mindenfelé, ráadásul két csuklósak! Az egyetem területhez kis sikló-szerűséggel is fel lehetett menni, és olyan kilátás volt onnan, mintha a Gellért hegy tetején lenne a BME. Belül egyszerre modern és régies, bent az asztaloknál mindenfelé tanuló ifjúság, ezek szerint itt is tart még augusztusban a vizsgaidőszak.



A városon belüli közlekedés, a helyi BKV jegy időtartamra szól, és mindenre lehet használni, a kis vizicsótányokra is. Azaz a lapos hajókra, melyek cikáznak a folyón és a tavon. És felszállva egy ilyenre a legnagyobb megdöbbenés, amikor a hajó mellett egy úszógumival anya és kisfia úsznak el... Mert olyan tiszta a víz, hogy itt teljes lelki nyugalommal lehet fürödni a tóban és a folyóban is. A víz alatt élelmet túró hattyúk feje tisztán látszik, a folyó melletti ház ablakából egy ugródeszka áll ki, vitorlások cikáznak a tavon, mögötte a hófödte hegycsúcsok, gyönyörű... Előre örültem, hogy végre, időjárásilag is nyár van, augusztus, és végre élvezhetem a napsütést, és lehet lábat tóba lógatni.
  A tó strandolós sarkához érve mintha egy mediterrán kikötőhöz érnénk. Mellette szabadtéri filmvetítés - vászon a víz felett, sötétben hangulatos lehet, kisvitrolás kikötő helyek, strandolóhelyek. Egy móló mellett lecuccoltunk, és végre, kb először a nyáron - irány a víz!
Persze fürdőruhát most se vittem magammal. Az esős-hideg drezdai augusztus után ki gondolta volna, hogy süt még valaha a nap. Utolsó két napunk olyan özönvízben telt, hogy mozdulni se lehetett kis vackunkból, eszembe se jutott fürdőruhát elővenni egyáltalán. Szóval azt hiszem Hamburg után folytattam a hagyományt, ruhában fürdés. :)


Ez volt Zürichorn. Látszott a helyen, hogy itt tobzódik mindenki jó időben, fiatalok, kisgyerekesek, csak úgy úszni lejövők, dumálni, randira, mi, lökött ruhában fürdő turisták..
Ilyen kéne nekem is itthonra. Egyetem/meló után csak az ember cangával leteker a vízpartra, csobban egyet, úszik, sütkérezik a augusztus délutáni napsütésben egyet, majd hazabiciklizik.. Pláne, ahogy sétáltunk vissza a már-már giccsesen szép naplementében visszafele, hát még inkább meggyőződtem erről.


Itt ért a következő meglepetés. Ami mind terméktervezői, mint magyar szemmel meglepett, de frenetikus egy találmány: szabadtéri közgrill. Grillezni Drezdában is menő volt, mindenki a saját kis egyszer használatos vagy speciálisabb Grill-Anlagéjéval, de ez az elektromos közjó ez fenomenális volt. Egy kontakt grill, amit ha benyomsz egy gombot, felforrósodik, és bizonyos ideig forrósítja a fém lapokat, amin megsütheted, amit hoztál. Higiéniai követelményeket egy-egy falapát adja, azaz kapcsold be, égesd le róla a koszt és vakard le. De alufóliában azért a tuti. Ahogy néztük, konkrétan tülekedés volt a helyekért. Kíváncsi vagyok, egy ilyen hány napig(/óráig/percig) lenne meg otthon és lehetne használni. Másnap ki is próbáltuk, hát poén. De azért a faszénen sütött bratwurstok jobbak voltak :-P


Ami szintén komoly volt, az a helyi nyilvános klozetek, azaz ZüriWC. Szintén ingyenesen használható, teljesen tiszta, rozsdamentes acél az egész. Bent külön ledobónyílás a használt tűnek. Itt mindenre gondolnak..

 Másnapra idő jól elromlott, de annyira nem, hogy a tervezett közeli kis kirándulást ne ejtsük meg. Újabb tapasztalat. Ott nincsenek eltúlozva a kirándulóösvényekhez írt adat, azaz hogy mennyi idő alatt teljesíthető, sőt. Mi kb fele távot tettük meg az előirányzott idő alatt. Hát vagy mi vagyunk nagyon papírkutyák, vagy nem vehetjük fel a versenyt a helyiekkel, akik túrabakancsba születtek. De azért sok szépet láttunk, meg jó magara is másztunk, meg jól el is tévedtünk. Merthát hamár a kirándulást feladtuk útközben, és a libegőszerűséggel visszaereszkedtünk a tó parti egyik városkába, akkor vonatozzunk már el egy másik közelibe is. Csak 2 percre nem figyeltünk, és mire észbe kaptunk már kb 5 várossal arrébb voltunk. Hát ez se egy nagy ország, azt meg kell hagyni. A nap végére jól lejártuk a lábunkat, és a buszon a schwitertüccs írott szépségeivel is találkozhattunk. Ja, mert hát a beszédet, azt itt meglehetősen nem lehet érteni. Ehhez képest a sächsische vartyogás már hochdeutsch...



Másnap még belefért egy kis városjárkálás, templomnézegetés és egy gyors fürdés, hogy Kriszti se menjen úgy haza egy fél év után, hogy nem fürdött volna zürichersee-ben.
Termesztésen a dizájnboltokat se lehetett kihagyni, nagyon fájó szívvel hagytam csak ott egy madaras lámpát, annyira velem akart jönni, hogy félelmetes. Kincsesbolt volt, kincses árcetlikkel is. Na, majd ha befutott dizájner leszek. Visszajövök, és felvásárolom. Hát nyilván.


Hogy hű legyek a blog tematikához, természetesen a bicajok sem maradhatnak ki. Mindenhol rengeteg kerékpár volt, itt is meglehetősen jelzés értékű lelakatolásokkal. Itt se az a jellemző, hogy drágább lakat kell, mint bicikli. Teljesen normális jelenség, hogy anyuka bicajjal, és felpakolva rá még 4 gyerek. Egy elől, egy hátul, kettő elöl az előkocsiban.. Láttunk út melletti gumi felfújó állomást, és a következő sokk: _ingyenes_ a biciklikölcsönzés. És hát nem csotrogány darabok.
 
Késő délutánfele még bolyongtunk óvárosi részeken, folyóparti frappé ivás, nagyapák sakkjátszmájának figyelése az óriás mosolygós bábukkal, és este a folyó torkolatánál a parton hallgatni az instant koncertet, ahol egy csapat kidobva erősítjét és mikrofonjait toltak egy jókis jam-et. Közben a nap lement, és a pályaudvarhoz menet a kivilágított városban gyönyörködhettünk.. Hát valahogy így kell búcsúzni egy fél év Németországtól és egy Zürichtől..

A három napba belesűrítettünk mindet ami lehetett, és  nagyon szerencsénk volt az időjárással, és a lehetőséggel is. Még az éjszakai vonat végeláthatatlan zakatolása sem nyomta el az élményt, és ismét megérett a gondolat, hogy utazni-utazni-utazni, mert ezeket látni kell.

A végén egy pár kép, ha már nem került fel sehova, és érdekelne titeket:



egytem
Még Zürich is a blogunk színsémájához illeszkedik :)
Zürichhorn
:)
 
tériszonyos padlizsán
még csak itt vagyunk??
tükröm-tükröm mondd meg nekem, ki tévedt el legjobban a vidéken
Kein Feldschlößchen, kein Dresdner???
kritikus massza
3
legvidámabb sakk
Vizsla a középpontban
Es lebe hoch Erasmus!

2011. október 7., péntek

Talpalatnyi

Csatornafedőkben a világjárás. Avagy képfeldolgozás no2.


2011. augusztus 29., hétfő

Behajtani tilos, kivéve

..hol hogyan :)


 vajon melyikek saját fényképek :)

2011. augusztus 23., kedd

így kell ezt

nem csaltam, még kint készült a fotó. pontosabban az utolsó napok egyikén, amikor is az utolsó pillanatos grafika házi leadásunkat szerveztük, és tasakot is kellett vennünk gyorsan. akkor láttuk meg őt. a magyar ipar térnyerése a drezdai sarki mindenes boltban :) meg is vettük gyorsan.




2011. augusztus 18., csütörtök

idee'11

azaz industrial design engineering expo 2011. ez egy kisebb kiállítás volt még májusban az egyetemen, amit a TU designer hallgatói és tanárai rendeztek meg. (ezennel utólagosan is megemlítem az eseményt, mert a képeket végignézve ez még kimaradt.) a rendezvény elsősorban a leendő hallgatóknak szólt, akik érdeklődnek a szakirány iránt, valamint persze mindenkinek akit érdekel, milyen témákon is dolgoznak a drezdai egyetem növendékei. nagyon szépen és szisztematikusan felépítették (szóval németesen). bemutatták külön az egyes tantárgyakat is poszterekkel, valamint a kiválogatott egyéni projekteket/koncepciókat is ugyanígy.


továbbá a hallgatók által készített plasztikák és modellek is kipakolásra kerültek. a fenti képen látható a sok-sok gipszcsoda is, ők egyik kedvenc tárgyunk, a plastische gestaltung eredményeképpen születhettek. :) természetesen a rajzok bemutatása sem hiányozhatott. majdnem azt tanulták, mint mi is utolsó évben. csak ők az elejétől kezdve, intenzíven, hetente több óra rajzolással, és házi feladatokkal. ebbe most bele se mennék :)
egyébként amit nekem feltűnt, hogy itt inkább a járművekkel, vagy az elektronikus izékkel, számítógépekkel és telefonokkal kapcsolatos kütyükkel foglalkoznak. vagy ma már mindenki ezekkel foglalkozik? hm. :)
egyébként akit bővebben érdekelnek a kiállított dolgok és plakátok, itt megnézheti az összes fotót, amit akkor készítettem.



2011. augusztus 10., szerda

itthon, otthon

"és milyen itthon?" kapom a kérdést naponta x-szer. hát... mit lehet erre mondani? jó. muszáj neki :) amúgy tényleg jó. most ha így belegondolok, csak a fényképekből érzem, hogy több mint 4 hónapig nem voltam itthon. itt ülök a szobámban, délután megyek budapestre, minden olyan mint előtte. majdnem minden :) most már azt tudom, hogy a német zsemle (brötchen) jobban bejön (bocs) és hogy mennyire hiányoznak a rewe-s cuccok. és mennyire kevés pár hónap felfedezni egy várost... pedig figyeltünk, minden utcán és városban és erdőben :) fotóztunk, írtunk, próbáltuk észrevenni a "kincseket". még valamikor drezdában filóztam el ezen egyszer, hogy itt minden fűszálat lefotózok sokszor, otthon pedig? sokszor körül sem néztem. fogalmam sincs hogy milyen a házak homlokzata áll a Karinthyn, csak futok rajta keresztül. könnyű azt mondogatni, hogy nem szeretjük a várost, mert de utáljuk a várost és máshol biztosan jobb. hát csak nézzen körül az ember. utána szövegeljen. Tatát nem említem itt, mindenki tudja, hogy a világ közepe ;)

akik a leginkább hiányozni fognak, hát ők az emberek. amikor természetes volt, hogy jön Hans vagy Jevgenyij a buliba (a nevek szándékosan kitalált személyek, mert megint kombinálni kezd majd valaki a google translate-tel :) és jah, akkor ma grill, akkor szólunk a többieknek. mire igazán megszerettünk mindenkit, hazajöttünk. maradt a közös pont, amire ha bármikor bármelyikünk visszagondol, ugyanaz: Dresden. de mi abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy majdnem ugyanannyi magyar pajtit is szereztünk. ;) szóval, a további itthonra kihelyezett sörözéseknek nincsen akadálya :)

egy szó a vége, akinek van akár kicsi kedve is, ilyet ne hagyjon ki. aki fél kimenni külföldre "sok időre" azt tudom mondani, hogy mire feleszmélne, már itthon is van, és sajnálkozik majd kicsit az idő múlásának intenzitásán. de hát nem érdemes. ez ilyen. :)


2011. augusztus 6., szombat

Ampelmann

Fotó és emlékfeldolgozás indul. És ami eddig kimaradt :)
Pl közlekedés, ami itt pár különlegességgel rendelkezik. Itt a gyalogos lámpáknál nem hagyományos a piros/zöld figura, egy kicsit elegánsabban felöltözött kis kalapos Ampelmann jelzi, hogy átkelhetünk-e. Természetesen van Ampelfrau is, ugye egyenlőség van. Bár azért a férfiak vannak többségben, emancipáció még nem teljesedett ki. :)

Nem a magyar villogós rendszer van, hanem egyszer csak a zöld pirosra vált.. Ami elég bosszantó, nem tudod soha, mennyire kell sietni, vagy nem. Viszont a legtöbb kereszteződésben van nyomógomb, hogy át akarsz kelni, akkor bitte berühren. Ennek ellenére azért itt is néha átmennek a piroson. Szóval asszimilálódtunk :)



Amúgy az Ampelmannak nagy hagyománya van Németországban, (azt hiszem) Berlinből indult. Ott van igazán nagy kultusza. Van Ampelmann bolt is, tele minden kacattal, táska, pulcsi, kitűző, bicajos prizma, mindenféle ajándéktárgy. De Ampelmann ragtapaszt, gumicukrot, sőt, ampelmann sört is találtam a neten! Kedvencem a színes tészta, jól nézne ki paradicsomszósszal, mint valami vérengzés után :)) Meg persze a jégkocka, jól illene a kacsás mellé a gyűjteménybe.
További történet és érdekességek: http://ampelmann.de/




Találtunk Drezdában is ajándékboltot, ahol lehet kapni Ampelmannokat, de aranyárban mérik, szóval utcsó napok költségvetését inkább elsöröztük :)

2011. július 29., péntek

Haza

A blog telephelyet vált.
Avagy hazamegyünk. Így hirtelen vége szakadt ennek a félévnek, észre se vettük, meg se szoktuk, és már is haza. 4 és fél hónap, mintha egy álomnyi idő lett volna. Egy meglehetősen színes és vidám álom. Amiből nagyon furcsa lesz felébredni..

Búcsúzkodni legközelebb, lesz még olyan bejegyzés is szerintem, mindkettőnktől. De most még túl hirtelen minden. És mindjárt szét kell szednem a gépem, mert költözködés indul, Hausmeister pár óra múlva jön, és átveszi a kulcsokat..

A blog élni fog még, ugyanis neveztünk a GoldenBlogra, helyi.érték kategóriában, lesz Erasmusos különdíj elvileg, szóval olvassatok, szavazzatok Ránk!! :)

Majd jövünk, megnézzük a hazai nyár melegebb-e, mint az itteni :P

Timi & Nóri

2011. július 26., kedd

Freihandzeichnen & TAPE

Avagy ismét egy sulis, épp a Grafik Gestalt.ot meg a Freihandzeichnen házikat kéne leadnunk. Utóbbiból azt a 120 db szabadkézi rajzot, amit a félévben teljesítettünk/kellett volna. Plusz két plakát. Juhú..

Átlag hetente 10 rajzot kellett (volna) produkálni, az órát is beleszámítva, csak mi párhuzamosan kéthetente másik órára is jártunk, szóval van lemaradás.. Plusz így sajnos pont a lényegről maradtunk le, azaz a véleményezésről. Ugyanis minden óra azzal indult, hogy mindenki kipakolta a rajzait és végigvettük, melyikben mi a jó, mi rossz, hogyan, mint kéne. Gyorsan, lazán, kevés vonallal, pontosabban, ceruzát hegyezni. Naja. Van hova fejlődni. És itt lehet forgatni a lapot, golyóstollal rajzolni, A4esre, bármire és bármivel. A kulcsszó, gyorsan. Meg abstrachieren.  Ha természeti formát rajzolsz, ha kötélcsomókat, ha embert. A szisztemet keresni benne. Voltak az állatkertbe is állatokat rajzolni, sajnos erről lemaradtunk.



A Tape-ezés is így sikerült. Avagy megtudtuk, hogyan is használják ezt autóformatervezésnél pl folyton, vagy bármi másnál. Miért is nem hallottunk mi erről korábban? Lényeg a lényeg, megvettük, kipróbálhattuk, az Achterbahn projekt keretén belül. Nagyon aranyos volt a sok srác, hogy mindegyik nézegeti az ülését, hogy lenne jobb, guggolva, alulról, felülről. És igazából egy falat ragasztgatunk.. Amúgy király volt, nekem tetszett. Az egész alapja annyi, hogy falra fel a rajz oldalnézetből, rá zsírpapírszerűség, jól rögzítve, hogy ne mozduljon el. Majd erre rá a tape szalag. Jól lehet ívekkel, lekerekítésekkel játszani, megvan a rugalmassága és alakítási szabadságfoka. Ha kész, esetleg jöhetne rá még egy réteg, és újabb módosítások, variációk.


Mert a szabadkézi rajz nem abból állt, hogy csak lerajzoni valamit. Két, végülis tervezési szálon futott a félév, de kevésbé az ötleteken volt a hangsúly, inkább a vizualizáción. Egy hullámvasút-ülés és egy elektromos benzinkút szerűség. Hát az Achterbahnt már nagyon utáljuk.. komplex, összetett forma, rajzolni is nehéz, téma se anynira egyszerű.. azért rajztechnikailag van hova felzárkózni.

Zeichnen-zeichnen-zeichnen, nálam már csak 10 rajz van hátra.. meg az egész Grafik házi :S
Last minute itt is last minute...

2011. július 24., vasárnap

napi bringa

Csak hogy lássátok, nem csak a mi bicajainkon vannak menő állatos dudák. Van aki máshol hordja :)
Ráadásul nagyon Drezda-tudatos bicaj, sárga-fekete teljesen :P



Amúgy már városszerte ismertek vagyunk, múltkor hazafele egy grillezésből egy srác megkérdezte tőlem, mikor meglátta a békát, hogy nem a Fritz-Löfflernél lakok-e. Meg hogy van ott még egy kacsás bicaj is. És hogy bocsi, de múltkor hazafele éjjel megpróbáltak zenélni rajtuk.. De hogy sajnos ugyanolyan a hangjuk.. Menőbb lenne, ha brekegne az enyém, Timié meg hápogna, tény :)
De jönnek a dudák haza, méghozzá biciklistül úgy néz ki, juhúúú!