napi bringa

matt fekete váz, fehér kormány, fehér felni. szép. a küllők közé betűzdelt képek, lemezek, feliratok is aranyosak, már többször is láttam ilyet.

Elbeflohmarkt

azaz a bolhapiacunk :)

de először kérem jelentkezzen az, aki tud egy olyan blogot, ahol lehet normálisan a képeket kezelni, mert ... na. nem részletezném inkább...

szóval. az elmúlt szombaton már harmadszor látogattam meg az Elba partján található mindenes kincses(kacat)bányát. ideje volt már mesélni róla. szégyenletes, de otthon nem voltam hasonlón eddig.

nem hinném, hogy létezik bármi, amit itt ne lehetne megtalálni. legalábbis az elmúlt 100 év tárgyait figyelembe véve biztosan nem. ipad-et ugyan keveset láttam, de ez az a hely, ahol nem lepődik meg az ember semmin. van mondjuk más ilyen is, de azt kollégiumnak hívják, hagyjuk. :)

mint arról már beszámoltunk, biciklit ide járunk venni, mást még nem mertem. aki giccshalmokat akar, annak is itt a helye. de ha egy lakást szeretnék berendezni, az biztos, hogy innen beszereznék egy-két menő vagy vicces vagy nosztalgikus vagy "annyiraszarhogyazmájó", vagy egyszerűen csak hasznos és szép dolgot. nos, a kiszáradt macskamúmia azonban nem ide tartozik. de azért érdekes. az egyik képen látható az orvosi műszerek között. megfogott, na.

viszont a bőröndök... hát azt imádom. de nem személyeskedem, szóval szépek. és bútorok közül főleg találni nagyon aranyos kis dolgokat. és fényképezőgépet is lehet venni, a nagyon régi (évszámokban nem vagyok jó) gép mellett például ott virít egy Nikon. generációk találkozása. addig jó míg nem a sajátomat látom itt. nem lenne nagy csoda. ugyanis, bár nagyon jó itt Szászországban, a fényképezőgépet itt is el lehet hagyni. tapasztalat... ezek még a régebbi képeim. és loptam Nóritól is :) kösziii :)

ha kattintotok képekre, akkor jobban látszanak a kis apró csodák. ja igen, a doboló fazon mellett a nénin én sem annyira tudtam értelmezni a rózsaszín szárnyakat, de nem kell minden érteni.

Bautzen | Görlitz

A Semesterticket még mindig király, igyekszünk kihasználni, hogy "ingyen" bebarangoljuk a környéket. Hol ESN szervezéssel, hogy csak úgy. Ha hétvége, utazás :)

Viszont arra már kezdünk rájönni, hogy a legtöbb városka itt eléggé hasonló sémára épül. Tiszta udvar, rendes ház. Nemrég renovált, rendezett házak, háború pusztításai után nagyon rendbe tették a kisvárosokat is. Szinte már túl steril egy magyar szemnek néha. Ugyanazok a színek, motívumok, főtér, templom, szökőkút, nyugalom. Erre most egy tipikus meg kevésbé tipikus élmény.

1. Bautzen

Pici város, fent említett sémára. Ha nagyon akartuk volna, kb. másfél óra alatt körbe lehet nézni. De azért csak sikerült majd egy egész napot eltölteni. Jó turista módjára mindent megnéztünk, lefényképeztünk, minden toronyba felmásztunk, stb. Ja, meg megtudtuk, hogy Bautzen a mustárjáról híres. Ízpróba után véleményt is mondok majd, hogy jobb-e, mint a 0,29€-s Ja! mustárunk :)

De azért amiért érdemes volt megnézni szerintem, az a Szent Péter dóm. Szent Péter vagy Szent Ágost nevét viselő építmény szinte minden városban van, de eddigiek közül ez tetszett a legjobban.
Érdekessége, hogy kettős, szimultán templom, azaz egyszerre katolikus és evangélikus. Középen van egy kicsi korlát, elválasztva a templomrészeket. De az egész, a maga egyszerűségével az eddigi templomok közül a kiemelkedő volt. (Főleg a lipcsei giccsbe hajló tömény ornamentika után) Egyszerű, szürke kő, gyönyörű faragott fa karzat, padok, rózsaablak. A plafon meg a boltívekkel és a színes csatlakozások.. nálam teljesen nyert.



Kultúra mellett infantilis oldalunkat is hagytuk kibontakozni, megfagyiztunk, és kitűnő játékokat találtunk a pályaudvarnál. Forgós elemek, fizikaóra a gyakorlatban. Egy jó terméktervezőnek mindent ki kell próbálnia. Ismeret a tapasztalat útján. Tehát garanatált szédülés :)

2. Görlitz

ESN-es szervezéssel voltam a hétvégén Németország legkeletibb városában, Görlitzben. A folyó túlpartján pedig már Lengyelország, Zgorzelec, a háborúig egybetartoztak. Ebből mint kiderült, volt feszültség is annó. A város maga eléggé élettelen, nem tudom, hogy ez a szeles-hideg időnek volt köszönhető, vagy amúgy sincs nagy élet.Vagy csak hozzá vagyunk szokva Dresden metropoliszhoz.

Mindenesetre a város a II. világháborúban valahogy nem lett lerombolva, tehát eredeti arcát mutatja. Ami azért szintén felújításra szorul néha :)  Németországban itt van a legtöbb műemléki épület, szám szerint 3600. Az egyik legszebb városnak tartják, azért én ezt nem teljesen osztanám.. A felújított házak szépek, meg a régiek közül is sok, plusz a színek, volt mit fényképezni. De rengeteg üres házat láttunk, omladozót, és ezzel a kihaltság érzéssel valahogy nem tűnt túl barátságosnak. A folyamatos fejlesztés azért itt is látszik, gőzerővel újítanak folyton valamit, építkezés lépten nyomon. Néha egész furcsán (lsd 2. kép :)) Ami meg üresen, kihaltan áll, azzal is kezdenek valamit. ha mást nem, behálózzák :)

Ja, és állítólag itt született Ballack.. Hát ha ilyen élet volt itt mindig is, én is inkább fociztam volna :)



Természetesen itt is minden toronyba felmásztunk, templomot néztünk, idegenvezetést hallgattunk, ami érdekes volt, csak hát a néni a város történetét a keresztre feszítéssel kezdte kb és a II. VH-nál fejezte be. Egyetlen mázlink volt, hogy megkajáltattak minket, és mindezt ülve lehetett hallgatni. És megtudtuk azt is, hogy a kelmefestők is kreatívak voltak anno domini. Amíg nem tudtak kémiai úton kék festékhez jutni, addig milyen növény lepisilésével jutottak ilyen színhez.. Jó tudni :)

Ugye határvároska. Így természetesen Schengent kihasználva, átsétáltunk a  hídon, és már Lengyelországban is voltunk. Ami furcsa volt, hogy sehol nem volt se egy tábla, egy kiírás, üdvözöljük Lengyelországban, hasonló. Semmi. Egy tábla hátulján volt látható egy régi tábla, amin a lehetséges határátkelési időpontok voltak olvashatóak..
Átmenni már bármikor lehet, kérdés, mennyire éri meg. A kontraszt eléggé éles. Szinte csak eléggé lepukkant házak, hébe-hóba építkezés. Nagyon sok ablakban van viszont II. János Pál pápa kép meg vatikáni zászló. :) Pár vendéglő felújítva, rákészülve a Németországból olcsó-kajára-átruccanókra. De nem euró zóna, tehát kihagytuk sajnos.Visszafele, másik hídon azért ott volt a piros-fehér oszlop már.


A templomok mindenesetre szebbek voltak mindkét helyen, mint pl Lipcsében. A tömör barokkot és az ornamentikát lehet jól is csinálni. A kevesebb több. Tudták ezt már akkor is :)

Ungarn & Prezi

Ma németórán megnyitottam a kiselőadások sorát. Vortrag-om mi más is lenne, mint egy kis hazai bemutatkozás, 15 perc Ungarn. A sok kép, kevés szöveg, sok melléksztori recept itt is bejött. A prezitől meg hanyattvágódtak. Ill a Prezitől.

És amikor 5-en (a kb 12-ből) odajönnek óra után megkérdezni, hogy miben csináltam, és mi is ez, és tényleg magyar-e. Na ez az országimázs :)

Akit érdekel:

http://prezi.com/88et8r2v5wko/ungarn/

és hogy a lassan klisé videó se maradjon ki: Get engaged!
Meg ami mégse került bele.. a lényeg azt hiszem nem menne át :)



Ha te tudnád, amit én... hogy Budapest nyáron sokkal szabadabb! :)

Feldschlößchen | Brauereiführung

Az előző bejegyzés vonalán haladunk tovább. Nem az üvegek, másik irány. :)

Ha már Németország, akkor természetesen sör. Drezdának két saját söre van, a Feldschlößchen és a Radeberger. Előbbi gyárában voltunk még április első felében.

 

ESN szervezés volt ez is, kb 10-12-en lehettünk. Akkor még nem igazán ismertünk senkit, de egy gyárlátogatás mindig jól hangzik. Pláne ha a legvégén kóstoló is van :)
Először elméletben megtudtuk az alapokat, de nekünk, a Szeszkultúrát (majdnem) kitűnően teljesített hallgatóknak ez nem (kellett volna, hogy) túl sok újdonsággal szolgáljon.

Majd végigsétáltunk az egész telepen, az árpától kezdve, a hatlmas érlelőedényeken át, a palackozóig. Sajnos fényképezni nem lehetett, csak a legvégén, a kóstolónál. Valamint a hatalmas tartályokba is nehezen lehetett belátni, viszon a szag/illat ott terjengett mindenhol. Ja, és az elején megkóstolhattuk az árpát, amint épp ömlött a tartályrendszerbe (a  föld alá)

A palackozó részleg volt az egyik legérdekesebb, pláne gépész szemnek. Hatalmas csarnok. Szinte teljesen automatizált palackozósor, onnantól, hogy az üres, használt üvegek kikerülnek a rekeszből, fel a futószalagra, odáig, hogy az újakat berakja a robot a rekeszekbe. Kb negyed óra alatt körbeér a folyamat.

A barna sörös palackok úgy néztek ki, mint az újonc sorkatonák. Befele tömörülnek össze-vissza, forognak, színes címkékkel. Majd a címke lemosó után "megborotválva", katonás rendben haladnak a futószalagon. Nincs többé helye egyéniségeknek.

A végén egy órás kóstoló volt, kajával. Csinos kis hidegtálak voltak, nem csak pár keksz, el voltunk ámulva, terített asztal, és persze sörök. Egy Barna, egy Pilsner. Majd megint. Ki mennyit akart.



A Feldschlößchen "márka-figurája" a Pichmännel, amire kellően ötletes marketing-öteleteket építettek. Az alábbi sorozat poháralátéteken és a gyár folyosóján is szembejöttek, poén :)

Kein Feldschlößchen, kein Dresdner!

még szerencse...

...hogy találtam ezeket véletlenül itt a valahol. különben baj lenne az "üveg tárgyakat rajzolós" szuper házi feladattal. bár baj az így is van. :)

hát jó. szóval megihletett a tény, hogy ülök az ágyon és unalomig rajzolok, társam pedig az üres unicumos és pálinkás üveg. recycling ez is...

Napi bringa

A találékonyságért itt se kell a szomszédba menni:

Ha nincs sárhányód, told meg egy lépéssel. Vagy pár PET palackkal és gyorszárokkal.
Schufnituning á lá dresden TU campus, wunderschön :)

a Műszakik Pneumobil Team részére

Dávidnak, Istinek és Lalinak ezerrel szurkolunk innen is! hajrá-hajrá "csodagépészek"! ;)

Sächsische Schweiz

[Egy kirándulás beszámolóval adós voltam egy ideje, hiánypótlás :)]

Első tavaszi hétvégén, amikor 8 foknál több volt (most is kb annyi van), Timi nélkül, de annál több erasmusossal túráztam egyet Dél-Szászország felé.

Drezdának amúgy meglehetősen jó adottságai vannak természet szempontjából, a város nagy része zöld/erdős, illetve a közelben is rengeteg kirándulóhely van. A tartomány egyik legismertebb és legszebb része Sächsische Schweiz. Tehát ha valaki azt hitte volna, nem, nem mentünk el Svájcig kirándulni :)

Találka a pályaudvaron, megbeszélve félre. 25kor még senki nincs ott, csak én meg egy lengyel lány (akivel rögtön összebarátkoztam, Magda). De 30-ra pontosan ott volt mindenki. Aki német. Hát ez már csak így van itt, "rendnek kel lennie".
Aztán mindenki nemzetiségének megfelelő időpontban és ruházatban megjelent. Lehet, hogy sztereotípiák, de azért volt, akiről bombabiztosan ránézésből lehetett tudni, honnan származik. Pl. az egyik orosz lány le se tagadhatná az arcvonásait. Mondjuk ő a kis bőrkabáttal, tigrismintás sáljával és hasonló retiküljével nem kimondottan túrázónak látszott, csak a hatalmas szatyor és tartalma tűnt kb megfelelő kelléknek. Mindenesetre becsületére legyen mondva, végigment a túrán ebben a szerelésben. Még ha meg is kapta a Paris becenevet a túra végére, ugyanis kistükre néha elő-előkerült, ellenőrizve megfelelő kinézetét. De a szekálásra megkapták a fiúk, hogy egy nő mindig nő, és jól kell kinéznie minden helyzetben. Én jól éreztem magam a túrabakancsomban, Paris Hilton meg a tigrismintában, sziklahelyzetben is.

A TU Dresden-es diákigazolványunk egyben Semesterticket is, érvényes minden helyi BKV eszközre,  és még a vonatokra is. Egész Sächsen tartományon belül, szóval nagyon menő :) Vonattal mentünk Pirnáig, ahol is vártunk egy órát, hogy megtanulhassunk rögbilabdával dobálni. Na, meg a buszra is vártunk. Ja, nem csak egyszerűen rögbilabda, a neve Wilson. A fb szerint Heiner fia, életkora azóta: 28 nap. A kis csúcsfejű.

Busszal valami Isten háta mögötti faluig mentünk, és még onnan is gyalogoltunk egy jó másfél órát a szállásig. Mindenhol rétek, csirkék, kilapított békák az úton. Nájsz.

Természetesen két kedvenc német díszpintyünk sem hiányozhatott a túráról, Heiner és John voltak szívesek kitűnő kappanhangjukkal szórakoztatni, az odafele úton végig Madonna Papa don't preach-ét énekelvén, sajnos meglehetősen kevés szövegtudással. Valamint TT-t hiányolva, hangos TIMMMMIIIII felkiáltásokat is hallattak. Azt hiszem vonzom a hülyéket :)

Aznap délutánra csak egy gyors kirándulás volt beütemezve, valami sziklákhoz. A litván lányok méltatlankodtak, hogy mi ebben olyan különleges. Hogy erdőben vagy, friss levegőt szívsz, végre nem betont taposol, és lehet beszélgetni a körülötted levőkkel. Akiknek a nevét úgyse jegyzed meg, jobb esetben talán a nemzetiségét. Vagy hogy melyik koliba lakik. De ha utána szembejön a városban, vagy valamelyik buliban, barátságosan tudsz integetni már valakinek.

A szálláson a litván lányokkal és Magdával voltam egy szobában. Jó nagy emeletes ágyas szobákban, minimalista létrával. És hát.. a lányok is tudnak rettentő hangosan horkolni, az biztos..

Svédasztalos vacsora, azaz jól beettünk. Nagyon jókis hely volt, valami szellemszállás magyarul, de nem sikerült kideríteni, hogy miért is ez a neve.
Estére tábortűz volt a program, szerencsére forralt borral, plusz 20 réteg ruhával, melyek elviselhetővé tették a hőmérsékletet rövid időre. Azért nyár nincs még.

De ott ülve, égeti az arcod a tűz, lefagy a hátad, felnézel és csillagok. Sok. Rengeteg. Tudod, hogy három napig füstszagú lesz mindened, mégis boldog vagy. Már a papa don't preach se zavar. Kezdődik a tavasz és a nyár, és reméljük még sok ilyen estét hoz.

Másnap volt a nagytúra. Miután a  svédasztalos reggelinél ismét a lehető legtöbb tápértéket igyekeztünk magunkhoz venni, útra keltünk az elvileg ~12km-es túrára. Amiből Isten tudja, mennyi lett, ugyanis a túravezető lányok minden elágazódásnál eltévedtek. De valahogy csak megtaláltuk az utat. Minél több kő volt, onnan lehetett tudni, jófele megyünk.



A végső cél Königstein volt, közben érintve minden kőmonsturomot, labirintust és ami csak van. A térség jellegzetessége a hatalmas homokkő tömbök, sziklák, hegyfalak, tényleg gyönyörűek voltak. És miután fél órán keresztül csak mentünk-mentünk felfele, majd még lépcső is, még inkább díjazza az ember a kilátást. Vagy nem :)

A legviccesebb talán a Labirintusnak nevezett rész volt, ahol hatalmas a kőtömbök voltak, kb. 8-10 m magasak. Néhol járatok voltak benne, repedésekből, vagy talán víz vájta ki. Tehát néha kb. 30 cm széles járatokban próbáltuk átpréselni magunkat. Majd a végén rájöttünk, h meg is lehetett volna kerülni. :) Kedvelt turista látogató hely lehet, mert folyton kisgyerekek rohangáltak mindenfele. Amikor át kellett jutni egy ilyen hasadékon, behúzott hassal, táska fej fölött, megmagyarázta, hogy miért csak a gyerekek mászkálnak itt fel-alá. A méret a lényeg :)

Kennenlernen wochenende volt, tehát igyekezett az ember többmindenkivel beszélni. Ismét előjött a német-angol nyelvváltogatás.. hát azt kell hogy mondjam, hogy ez egyik nyelvtudásnak  se tesz jót ez. Amit eddig tudtam németül, az akkor épp angolul jut eszembe, és fordítva. És ehhez még hozzájön a különböző akcentusok, Celine a francia-németjével, John a sächsische-kanadai-németjével, még Valeriy kellett volna a maga orosz angoljával, akkor beadtam volna a kulcsot :)

Végül csak megérkeztünk Königsteinbe, ahol fagyival próbáltuk éhségünkön és kimerültségünkön segíteni. A reggeli svédasztalra már csak foszlányokban emlékeztünk. Tömött vonattal haza, a hűvös-napsütéses hétvégét ezek szerint mindenki kirándulással tölötte. De a családosok biztos, helyet alig találtunk. Körülöttünk mindenhol 0-6 éves gyerekek, akik mind torkuk szakadtából üvöltöttek vagy csak szimplán kiabáltak. És én visszasírtam a papa don't preach-et..

De összességében nagyon élveztem, a kirándulás nagyon király volt, Muskelkater nem is volt nagyon másnap (szószerint: Izom másnaposság :)). Remélem lesz még hasonló. Én ottleszek :)

Végül még pár, Magda képeiből:

nekem is :)

már egy hete tartozom ám a vallomással: vettem én is biciklit.

ma azzal, hogy felragasztottam pár matricámat (köszi Heni és vizuális kommunikáció házi) az utolsó simításokat is elvégeztem. szóval Ő az. Ő az enyém. hű társam múlt szombat óta. szép zöldes-arany színű, kék első villával. azt hiszem az egy másiké lehetett eredetileg. diamant márka, vadiúj kicsit rozsdás bolhapiacos. 25€ volt, ez magába foglalta a kis első kerék nyolcast is bónuszként. de a váz szerintem szép, a hegesztési varratok helyett papucsos, és az első villa is klassz, ahogy a befogása meg van oldva.

természetesen még aznap kellett rögtön egy zárat venni hozzá, de a legsürgősebb mégis és gumikacsa-duda volt. anélkül nincs bicikli. mióta itt láttunk több bringán is és a boltban, ez bizony megpecsételődött. de ez nem is duda, hanem du(ck)da. ezennel jelentem, azt hiszem sok káros behatás ért mostanában a szóviccek területén...