Feldschlößchen | Brauereiführung

Az előző bejegyzés vonalán haladunk tovább. Nem az üvegek, másik irány. :)

Ha már Németország, akkor természetesen sör. Drezdának két saját söre van, a Feldschlößchen és a Radeberger. Előbbi gyárában voltunk még április első felében.

 

ESN szervezés volt ez is, kb 10-12-en lehettünk. Akkor még nem igazán ismertünk senkit, de egy gyárlátogatás mindig jól hangzik. Pláne ha a legvégén kóstoló is van :)
Először elméletben megtudtuk az alapokat, de nekünk, a Szeszkultúrát (majdnem) kitűnően teljesített hallgatóknak ez nem (kellett volna, hogy) túl sok újdonsággal szolgáljon.

Majd végigsétáltunk az egész telepen, az árpától kezdve, a hatlmas érlelőedényeken át, a palackozóig. Sajnos fényképezni nem lehetett, csak a legvégén, a kóstolónál. Valamint a hatalmas tartályokba is nehezen lehetett belátni, viszon a szag/illat ott terjengett mindenhol. Ja, és az elején megkóstolhattuk az árpát, amint épp ömlött a tartályrendszerbe (a  föld alá)

A palackozó részleg volt az egyik legérdekesebb, pláne gépész szemnek. Hatalmas csarnok. Szinte teljesen automatizált palackozósor, onnantól, hogy az üres, használt üvegek kikerülnek a rekeszből, fel a futószalagra, odáig, hogy az újakat berakja a robot a rekeszekbe. Kb negyed óra alatt körbeér a folyamat.

A barna sörös palackok úgy néztek ki, mint az újonc sorkatonák. Befele tömörülnek össze-vissza, forognak, színes címkékkel. Majd a címke lemosó után "megborotválva", katonás rendben haladnak a futószalagon. Nincs többé helye egyéniségeknek.

A végén egy órás kóstoló volt, kajával. Csinos kis hidegtálak voltak, nem csak pár keksz, el voltunk ámulva, terített asztal, és persze sörök. Egy Barna, egy Pilsner. Majd megint. Ki mennyit akart.



A Feldschlößchen "márka-figurája" a Pichmännel, amire kellően ötletes marketing-öteleteket építettek. Az alábbi sorozat poháralátéteken és a gyár folyosóján is szembejöttek, poén :)

Kein Feldschlößchen, kein Dresdner!