"és milyen itthon?" kapom a kérdést naponta x-szer. hát... mit lehet erre mondani? jó. muszáj neki :) amúgy tényleg jó. most ha így belegondolok, csak a fényképekből érzem, hogy több mint 4 hónapig nem voltam itthon. itt ülök a szobámban, délután megyek budapestre, minden olyan mint előtte. majdnem minden :) most már azt tudom, hogy a német zsemle (brötchen) jobban bejön (bocs) és hogy mennyire hiányoznak a rewe-s cuccok. és mennyire kevés pár hónap felfedezni egy várost... pedig figyeltünk, minden utcán és városban és erdőben :) fotóztunk, írtunk, próbáltuk észrevenni a "kincseket". még valamikor drezdában filóztam el ezen egyszer, hogy itt minden fűszálat lefotózok sokszor, otthon pedig? sokszor körül sem néztem. fogalmam sincs hogy milyen a házak homlokzata áll a Karinthyn, csak futok rajta keresztül. könnyű azt mondogatni, hogy nem szeretjük a várost, mert de utáljuk a várost és máshol biztosan jobb. hát csak nézzen körül az ember. utána szövegeljen. Tatát nem említem itt, mindenki tudja, hogy a világ közepe ;)
akik a leginkább hiányozni fognak, hát ők az emberek. amikor természetes volt, hogy jön Hans vagy Jevgenyij a buliba (a nevek szándékosan kitalált személyek, mert megint kombinálni kezd majd valaki a google translate-tel :) és jah, akkor ma grill, akkor szólunk a többieknek. mire igazán megszerettünk mindenkit, hazajöttünk. maradt a közös pont, amire ha bármikor bármelyikünk visszagondol, ugyanaz: Dresden. de mi abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy majdnem ugyanannyi magyar pajtit is szereztünk. ;) szóval, a további itthonra kihelyezett sörözéseknek nincsen akadálya :)
egy szó a vége, akinek van akár kicsi kedve is, ilyet ne hagyjon ki. aki fél kimenni külföldre "sok időre" azt tudom mondani, hogy mire feleszmélne, már itthon is van, és sajnálkozik majd kicsit az idő múlásának intenzitásán. de hát nem érdemes. ez ilyen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése