Napi extra

magyar gyereknek ma sem volt nehéz meglepetést okozni. óra végén mutattak nekünk pár szobát a tanszéken. asztalokkal, számítógépekkel, mindenfelé szétszórt skiccekkel és kacatokkal. először nem is nagyon értettem milyen kulcs, meg milyen szabad helyek, meg mit kell elosztani, szóval most mi is van???... a nyelvi nehézség az egy dolog, az meg egy másik, hogy arra gondoltam utoljára, hogy itt saját asztalt kap a designer diák, ahol majd dolgozhat, amikor akar. (mondjuk nyilván a mi kezdő BSc-s létszámunkra ez esélytelen is volna... ez másik kérdés.)

de most először éreztem az irígység egy csöppjét. képzeljétek el, hogy lett volna egy szobánk a gszi-n (mondjuk ez így már rossz példa) ami a miénk, ahol együtt dolgozhatunk a projekteken, rajzolhatunk, és pihenésképpen ott a kis kanapé. bár a koliszoba "feeling" is megvolt néhány sorsára hagyott kajamaradékkal... :)