adós vagyok még a Hamburg-trip utolsó napjának beszámolójával.
úgy volt az, hogy Nórival mi már itthon arról álmodoztunk, hát hogy ha olyan közel leszünk, akkor már biztosan kimegyünk a tengerpartra is, mert ez egyértelmű. volt.. nekünk. nem úgy Psomeknek. két nap bizonytalanságban élve, majd egy hazautazást megelőző esti whiskey ivás közben próbáltuk megvitatni a továbbiakat. Psomek és Magda vidámparkozni akartak, mi töretlenül tengerpartozni, Tomek volt a csendes segítőnk, a gyenge láncszem. Legnagyob szerencsénk azonban mégiscsak az volt, hogy nem foglaltak le jegyet a vidámparkba, és így még ők is drágának tartották. nyertünk. a királyságos szállásunkat elhagyva tehát beültünk a kocsiba, és irány észak.
mivel végül a Balti-tengert választottuk, és arra útba esett Lübeck, így megnéztük. egyikünk sem tudott túl sokat a városról. nálam földrajz órai foszlányok voltak kikötőváros mivoltáról. most már utazásunk legszebb meglepetésének tartom.. nagyon kedves kis városka, kicsi szép utcákkal. és bár északon voltunk, nekem ebben a német városban támadt egy piciny mediterrán érzésem. Egy kis gugli után után kiderül, hogy Lübeck a Trava folyó mentén fekszik, a Hanza-szövetség központja volt, valamint építészeti remekei miatt a Világörögség része. A Balti-tenger legnagyobb németországi kikötője található itt és a városban kb. 200 ezer fő lakik. nem sok időnk volt, de ez is elég volt egy apróbb kis szerelemre. leginkább azokat irigyeltem, akik egy olyan udvarban laknak, ahova az utcáról egy 1 méter magas kis „alagútban” lehet átmenni.
Ezután a part felé vettük az irányt, ahol Niendorf falujában lyukadtuk ki. bár szívem dél felé húz, azért nem sajnálom azokat sem, akik a parti villákat birtokolják. na de szóval: homok, tenger, mi kell még? esetleg fürdőruha. amit okosan nem vittünk. de volt „majdnemfürdőruhánk” :) bár nem volt meleg, a víz pedig kifejezetten nem volt az, bele kellett menni. és megérte. volt virágmintás medúza is, ilyet sem láttam még nagyon. kis cuki. kifejezett strandidőnek nem nevezném az akkori állapototokat, de az elmúlt első júliusi hétvége után amikor 13°C volt Drezdában, szinte visszasírtuk. egy a lényeg. a tengernél még mindig nem sok jobb dolgot tudok. jó, a Balatont ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése